DBlog site

A program that has not been tested does not work.

Az történt tegnapelőtt, hogy összekakkantotta magát a netbookom. Pontosabban a hardvernek semmi baja, csak az openSUSE szarakodott. Egyszerűen nem tudott visszatérni felfüggesztett állapotból, aminek következtében lefagyott és tönkretette az egyik partíciót is. Mit is tehettem volna, minthogy újratelepítem a rendszert? De vajon az openSUSE-t tegyem fel újra? Hiszen, ha nem lehet rendesen hibernálni, akkor az gáz. Továbbá, valamelyik frissítés után már a szkenneremet sem kezelte (még a gyári driverrel sem, ez még nagyobb gáz). Hát elkezdtem megint kísérletezni az oprendszerekkel, melyik működik jól a netbookomon? Ubuntu? Manjaro? Esetleg openSUSE KDE nélkül (mondjuk XFCE-vel)? Nem. Valami egészen más.

Nem fogod elhinni, kedves olvasó, de a Windows 8.1 lett a befutó. Gyors, működnek a hardverek. Sajnos le kell mondanom az olyan luxuscikkekről, mint a bash szkriptelés, az összes beépített linuxos parancs, a munkakörnyezet testreszabhatósága és az egyéb, KDE-vel együtt érkező szoftverek. (Oké, ezek többségét fel lehet erőszakolni Windowsra is, de...)

De ne szaladjunk ennyire előre. Mi baj volt a legjobb(nak titulált) Linux disztribúciókkal?

Úgy vettem észre, hogy a notebook hardverekkel nem igazán birkózik meg a Linux kernel. Érthető is, hiszen ahány laptop, annyi különböző hardver. A gyártók nem támogatják a Linuxot, így a kernel fejlesztőknek kell a drivereket előállítani. Mondhatni, szinte lehetetlen feladat.

A szkennert már említettem. Bár sokat használom hivatalos papírok digitalizálásához, ezért fontos, hogy működjön, de talán nem ez a legnagyobb gondom. Van egy sokkal égetőbb probléma, ami évek óta jelen van az összes Linux disztribúcióban (tehát kernel bug): Néha lefagy a billentyűzet és a touchpad. Kizárólag laptopokon fordul elő. Ha csatlakoztatnék külső billentyűzetet, azt továbbra is lehetne használni.

A hibernálást is említettem, de azért még hozzátenném, hogy néha rendesen működik. Egyik frissítés után elromlik, másik után ismét működik, és így megy ez régóta. Szóval eléggé megbízhatatlan. Laptopon.

Tegnap meg akartam volna nézni a Forma-1 időmérőt (utólag szoktam letölteni, mert nincs TV előfizetésem), természetesen full HD-ban. Sajnos az E-450-es APU-m drivere nem birkózik meg vele. Gyári driverrel sem. (Mondjuk Windowson még nem próbáltam, majd megírom a fejleményeket.)

Szerk.: Windowson is ugyanazt produkálja, mint Linuxon. Úgy látszik, nem a driver, hanem a hardver a gyenge láncszem.

Észrevettem azt is, hogy, míg a Linux disztribútorok előszeretettel használnak valamilyen szkriptnyelvet a rendszeradminisztrációs programok fejlesztéséhez, addig Windows alatt az ugyanilyen jellegű feladatokra natív alkalmazásokat írtak. Ezáltal egy csomó minden gyorsabban fut le Windowson, mint Linuxon.

És, ha már ennyire anti-Linux bejegyzést sikerült írnom, akkor az is legyen itt, hogy akármennyire is primitívebb a Windows, mégis sokkal professzionálisabbnak, enterprise-abbnak tűnik. Nem, most nem a támogatottságra és hasonlókra gondolok, hanem a képernyőn megjelenő szövegek megfogalmazására, illetve az egységes grafikai elemekre. Nem feltétlenül szép (szerintem kifejezetten ronda), de gondosan meg van tervezve.

Végül lezárásként hadd szögezzem le – mielőtt még bárki bármit gondol rólam –, hogy nem, nem kukáztam a Linuxot, és nem lettem Windows fan. Egyszerűen most ez működik jól a netbookomon, de ha lesz egy rendes gépem, rendes hardverekkel, azon továbbra is Linux fog futni. "Ép hardverben ép szoftver."

– Jó napot kívánok! Kiváló minőségű svájci borotválkozó készlet... (bla){3,} ...küldhetünk ingyenes termékmintát önnek?
– Köszönöm, nem.
– Azt megkérdezhetem, hogy mit használ?
– Semmit! :D
– Akkor szakállas?
– Igen! :D

Ma reggel anyu megkért, hogy vegyek neki egy doboz zöld teát, ha már úgyis a boltba megyek.

Milyen teák vannak a polcon? Sárga, fekete, zöld, tovább nem is nézem (közben naivan azt gondoltam: citromos, fekete, zöld; mármint az ízét tekintve). Le is vettem a zöldet, hogy jobban megnézzem. Egy percig kerestem rajta, hogy mégis milyen tea, mert az elejére csak az van nagy betűkkel ráírva, hogy Green Labelled Tea. Nagy sokára a doboz egyik sarkán apró betűkkel, külföldiül megtaláltam, amit kerestem, majd gyorsan raktam is vissza a polcra, ugyanis ez fekete tea volt (meg a sárga is, meg a fekete dobozos is).

Nomen est omen, avagy már a bejegyzés címe is azt sugallja, hogy most (is) egy negatív hangvételű bejegyzés következik.

Az egész úgy kezdődött, hogy a minap frissítettem az openSUSE-t a 13.1-es verzióra, ami 19-én jött ki. Nem kellett volna, ugyanis a videokártyámhoz még nem jött ki a megfelelő driver, a nyílt forrásúval meg teljes fordulatszámon pörög a Radeonom ventilátora. Így hát ideiglenesen Windowst használok. Ja, igen, a 7-est lecseréltem 8.1-re. Ótvar ronda, meg Mondern UI (vagy hogy is hívják mostanában) ide vagy oda, az tény, hogy fürgébb rendszer, mint az elődje.

Néhány napja használom csak, de amennyi kellemetlenséggel kellett szembesülnöm idáig, na azt nem kívánom senkinek.

Kezdjük ott, hogy nem lehet kikapcsolni a gépet. Szó szerint. Rákattintok a leállításra, kijelentkezik, szöszmötöl egy kicsit, elsötétül a képernyő, aztán azt hiszi, kikapcsolta magát. Pedig, ha megmozdítom az egeret, megjelenik a bejelentkező képernyő, tehát határozottan be van kapcsolva a gép.

Aztán véletlenszerűen, néha bekapcsolás után megjelenik egy hibaüzenet, hogy súlyos hiba történt, 1 percen belül újraindul a gép, addig mentsem el a nem mentett fájlokat.

Le akartam formázni az egyik pendrive-omat. Egyszerűen nem tudta formázni, csak elszállt egy hibaüzenettel, később meg már fel sem ismerte a meghajtót. A beépített lemezkezelővel is próbáltam formázni, de az sem tudott vele mit kezdeni. WTF?!

A többi az már csak apróság (de sajnos sok van belőle), mint például fájl társításnál kiválasztom, mivel akarom megnyitni az adott fájlt, és nem nyitja meg, csak második próbálkozásra. Aztán ott vannak a szokásos Windows-hiányosságok, amik úgy általában minden Windowst érintenek: egyszerűen nem léteznek olyan beépített eszközök, mint linuxon, amelyek megkönnyítik a munkát. Még a lehető legegyszerűbb műveletekhez is össze kell vadásznom valami szutyok segédprogramot a netről, amelyeknek a megbízhatósága kétséges. És ha már itt tartunk: miért foglal a rendszer 20 gigát, ha nincs is benne semmilyen valamire használható alkalmazás?

Ismeretes, hogy néhány nappal ezelőtt megjelent az Ubuntu 13.10. Le is töltöttem gyorsan, gondoltam, kipróbálom, van-e minőségbeli változás az előző verziókhoz képest. Hát az a helyzet, hogy van.

Feltelepítettem VirtualBox-ban, és legnagyobb megdöbbenésemre egy iszonyat gyors rendszer fogadott, ráadásul nem dobott véletlenszerűen olyan hibaüzeneteket, hogy ez-az váratlanul leállt. Na, de ez egy fikázós poszt lesz, úgyhogy térjünk a lényegre.

A nagy meglepetéstől felbuzdulva csináltam egy USB-s telepítőt, aztán irány a netbook, kipróbálom élesben.

A telepítést követő újraindításnál lefagyott, az első indítást megelőzően pedig egy olyan hibaüzenet fogadott, hogy nem található bootolható meghajtó.

The End.

Megjegyzés: Igen, simán nekiállhattam volna GRUB-ot hegeszteni, de annyira kiábrándultam ebből az egészből, hogy inkább hagyom a francba.

A minap elkezdtem nézni egy klassz sorozatot. Amolyan hackelős-kémkedős története van, mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit.

A Person of Interest (A célszemély) című sorozatról van szó, mellesleg az egyik főszereplő ugyan az, aki Ben Linust játssza a Lostban. Még a szerepe is hasonló.

Ezt pedig csak azért szúrom be ide, mert ebből a sorozatból van, és megtetszett:

Nemrég megjártam Csehországot kerékpárral. Előtte nem gondoltam volna, de csodaszép hely!

Összesen 10 napot voltam, a Bicajos Vándor túracsapattal. Nem minden nap bicikliztünk, volt, amikor csak várost néztünk.

Český Krumlov

Megnéztük Sázavát, Prágát, Kutná Horát, České Budějovicét, Český Krumlovot – csak hogy a legfontosabbakat kiemeljem.

Azt fontosnak tartom leírni, hogy bár Prága nagyon szép város, mára már túlzottan ki van hegyezve a turistákra. Olyannyira, hogy kifejezetten a látogatók részére újítanak fel, építenek meg dolgokat, amelyeket amúgy egy átlagos város esetében nem tennének. Mintha egy afféle "mesterséges" turistaparadicsom lenne. (Persze, minden mesterséges, amit az ember alkot, ezért tettem idézőjelbe.)

Hogy az olvasó értse is, hogy mire gondolok: ott van České Budějovice, amely ezerszer jobban tetszett, mint Prága, pedig maga a város nem rendelkezik annyi régről fennmaradt szép épülettel. De mégis. Nincs annyi turista, és nincs az a rengeteg, direkt a látogatók számára létrehozott marketingfogás. A régi épületeket nem azért újították fel, hogy tetsszen a turistáknak, hanem azért, mert régiek, és így volt célszerű. Sokkal jobb ez így.

Amikor először hallottam róla, hogy a Forma-1-ben szándékosan rossz minőségű gumikat fognak gyártani csupán azért, hogy izgalmasabb legyen a verseny, azt gondoltam, ez idióta megoldás, hiszen a Forma-1 az autófejlesztés netovábbja, arra kellene törekedni, hogy mindent a csúcsra fejlesszünk. No de sebaj – gondoltam magamban – ha Ecclestone úr így kívánja... ő tudja mit csinál, biztosan izgalmasabbak lesznek így a futamok.

Aztán megláttam az első versenyeket ezeken a vacak minőségű gumikon, és az én fejemben is azok a gondolatok fogalmazódtak meg, mint sok más Forma-1 rajongó fejében: ez nem autóverseny, ez gumikímélő verseny. Nem tetszik. Már-már maguk a résztvevő csapatok is panaszkodtak miatta, de azt gondoltam, akármennyire is nem tetszik így, ez most ilyen. Fintorogva ugyan, de én még ezt is elfogadtam.

De így, a mai verseny után már betelt a pohár. Most már én is követelem, hogy legyenek újra normális gumik, és legyen újra igazi autóverseny. Ha az én – mint közönség – szórakoztatásom céljából csinálták ezt ilyenre, akkor ez nem jött be. Különösen így, hogy 4, azaz négy versenyző kerekéről vált le a futófelület, abból kettőnek szurkoltam is. Főleg Hamiltonnak. Mercedes kettős győzelem is lehetett volna! És nem lett, mert szétrobbant az a nyomvadt Pirelli bal hátsó. Ejj, de mérges vagyok emiatt.

Nem lehet rámenni a kerékvetőkre, mert kivághatja a gumit? Egyszerűen hihetetlen...

Kissé megkésve, de elérkezett végre a tavaszi időjárás. Ennek örömére megint egy zenével gyarapítom a blogom adatbázisát. Fogadjátok szeretettel Laleh - Vårens Första Dag című svéd dalát!

Megjegyzés: Vårens Första Dag azt jelenti, ami a bejegyzés címe: A tavasz első napja.

Nem szoktam rádiót hallgatni (csak úgy magamtól), de már gyerekkorom óta elég sokszor rákényszerülök, mivel a környezetemben valaki rádiót hallgat, és ugyebár, azt én is hallom.

Gyerekkoromban sosem értékeltem azt, ami a rádióból szólt. Egyszerűen csak ahhoz voltam hozzászokva, hogy állandóan szól valamilyen zene, de én nem foglalkoztam vele. Én inkább az interneten kerestem magamnak olyas valamit, ami más.

Manapság azonban változott a helyzet. Most már igenis értékelem azt, ami akkor volt a rádióban. Ugyanis, amiket manapság játszanak, az moslék (tisztelet a kivételnek). Most már egyszerűen nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, ami a rádióból szól, mert annyira, de annyira szar, hogy az hihetetlen. Nem is hívom zenének, ami mostanság a rádióban megy. Ez zaj. Zajnak hívom, mert idegesít.

Persze erre nyilván azt lehet mondani, hogy akkor váltsak csatornát, mert azzal van a baj, hogy rosszat hallgatok. Másikat kell. De, mint már írtam, én nem szoktam rádiót hallgatni, hanem másvalaki teszi ezt. Én csak hallom.

Következzen most egy pár néhány évtizeddel ezelőtti remekmű, amelyek mostanra már a kedvenceimmé is váltak. De tényleg.



DBlog site - 2012 - 2018 © Minden jog fenntartva.