DBlog site

A program that has not been tested does not work.

Pünkösdi hosszú hétvégémet mi mással is tölthettem volna, mint egy újabb kerékpártúrával? Három kerékpártúrával! Azaz, hogy kettővel, mivel az a „csodálatos” időjárás alaposan átszabta terveinket.

Ezúttal nem egyedül, hanem a Bicajos Vándorokkal tekertem a pedált Magyarország észak-nyugati csücskén, és még azon is túl. Tulajdonképpen az „azon is túl” rész miatt tetszett nekem ez a túra, de erről majd később.

Hajtűkanyar

1. nap

Az első nagy csalódás rögtön ekkor ért engem, ugyanis az egész napos eső miatt sajnos nem lett megtartva a túra, amely túlnyomórészt Magyarország területén vezetett volna, így kb. 80 km ki is esett.

Azonban nem ültünk tétlenül, a kiváló harkai szállásunk elfoglalása után, valamint a vacsora megrendelése után Sopronban tartottunk belvárosnézést.

Kósza eső áztatta sétánk során elérkeztünk a tűztoronyhoz, ahova én nem mentem fel, mivel nem volt nálam fényképezőgép, és az idő sem volt olyan szép, hogy megérje nekem befizetni a belépőt. Amíg néhány társunk fent csodálta a kilátást, addig én többedmagammal az előtérben csodáltam a fűtés vizes ruhára gyakorolt hatását.

Ezt követően valamilyen oknál fogva mindenki sütit akart enni, így hát kerestünk magunknak egy cukrászdát, ahol igazán finomakat ettünk, bár volt, akinek nem ízlett, amit választott.

A nassolással egybekötött szárítkozás után ismét belevetettük magunkat az esőbe, hogy eljussunk a Bányászati Múzeumba. A kiállított kőzetek és ásványok mellett rengeteg régi és újabb szerszámot, illetve szerszámgépet tekinthettünk meg. Kipróbálni sajnos nem lehetett őket, de a működő makettek jól szemléltették azok rendeltetését és használatát.

Miután kijátszottuk magunkat a kicsinyített bányászati gépekkel, befejeztük a belvárosi sétát és a szállásunkra indultunk.

Ekkor azonban nem volt még vége a napnak, most jött csak a java! Kis szusszanás után a szomszéd éttermet céloztuk meg, ahol délelőtt már leadtuk a rendelést, így már csak az evés volt hátra.

Maga az étterem egy meglehetősen egyedi hely volt, ahova belépve bárkinek az a benyomása ébredhet, hogy ott bizony valaki szereti a focit. A szemfülesebbek azonban észrevehették azt is, hogy fel volt akasztva a falra a temérdek focimez, szurkolósál, kupa és egyéb relikvia közé egy teniszező klub zászlócskája is. Biztosan egy vendég poénból biggyesztette oda.

De a lényeg, mint minden étteremben, itt is az étel volt. Hatalmas nagy adagot kaptam viszonylag olcsón, amely nem volt más, mint egy gordon bleu rizi-bizivel. Ezt egy kedves túratárs ajánlotta, és finom volt.

Az evést követően némi beszélgetés, valamint a következő vacsora megrendelése zárta a napot, ezután már csak az alvás következett.

Forchtenstein vár

2. nap

Alig vártam már ezt a vasárnapot, hiszen ez volt az egyik túra, melynek során javarészt Ausztriában tekerhetek. Az egész hétvége fénypontja volt ez számomra, még a rendkívül bosszantó tény miatt is, miszerint a telefonom már nem képes venni a GPS jelet. Így ezekről a túrákról nem tudtam több adatot rögzíteni azon kívül, amit a kilométerórám nyújt.

Nem sokkal 9 óra után pattantunk biciklire, hogy teljesítsük a kitűzött 83 km-es távot.

Körülbelül egy óra tekerés után álltunk meg először, hosszabb időre, ekkor néhányan kávéztak, ezután rövidesen átszeltük a határt, és máris egy kellemesebb, tisztább környezetben érezhettük magunkat. A hangulatos mezők és erdők csendjét csak a távoli agyaggalamb-lövészet törte meg.

Mivel Ausztria nem igazán lapos vidék, már pár km megtétele után élvezhettük az első tartósabb lejtőt, melynek során szépen begurultunk Mattersburgba, ahol a második pihenőt tartottuk.

Evés után újból felkerekedtünk, és szép lassan nekiálltunk ledolgozni azt a nagyobb adag szintet, ami a Forchtenstein vár, illetve a Rosalia kápolna alatt várt minket. Azt talán már említenem sem kell, hogy gyönyörű szerpentineken tekertünk és gurultunk felfelé is, lefelé is. Az említett várhoz felérve újból megálltunk, néhányunk megnéztük a vár udvarát, majd a pihenő után indultunk még magasabbra, a kápolnához. Ehhez a létesítményhez egy szűk és meredek utcácska vezetett, de ezen mindenkinek ajánlott feltekerni, aki arra jár, mivel a kilátás kárpótol mindenért.

A környékbeli hegyek és völgyek megcsodálása után újból kerékpárra szálltunk, és megkezdtük a következő adag lejtőt. Útvonalunk ezen a ponton már-már belehasított Niederösterreichba, miközben a túra nagy része Burgenlandban zajlott.

Száguldoztunk a lélegzetelállító szerpentinen, áthajtottunk a hangulatos falvakon, keresztülgázoltunk a szőlőföldek között, aztán késő délutánra elérkezett a nap legszomorúbb pillanata, amikor is újból átszeltük az államhatárt, de ezúttal a másik irányba. Már csak egy kis döcögés kellett, és vissza is értünk a szállásunkra. A táv 86,9 km lett.

A vacsoránkat újra a focista étteremben ettük, én ezúttal rántott csirkemellet ettem hasábburgonyával, valamint két kakaós palacsinta volt a desszert.

Hegyek

3. nap

A másik, és egyben nagyobbik csalódásom ez a nap volt, mivel az eredeti terv szerint újra egy ausztriai túra következett volna, de pechemre közös megegyezés alapján (értsd: rajtam kívül mindenki) megszavaztuk, hogy a harmadik napi útvonal helyett az első, elmaradt túrát csináljuk meg.

Ezen a napon kicsit erősebben fújt a szél, mint szerettük volna (tehát fújt a szél), ráadásul a jó kis hátszelünk legtöbbször valamiért szemből fújt.

Túránkon csupa klasszikus látnivalókat érintettünk, de előtte még tettünk egy kósza kitérőt Deutschkreuz felé, majd továbbhaladva elsőként a Széchenyi mauzóleumot kerestük fel, de építkezés miatt csak kívülről tudtuk megnézni. Másodikként a Széchenyi-kastélyt próbáltuk megtekinteni, de ezt is csak kívülről sikerült, mivel hétfőnként zárva van.

Innen Fertődre vezetett az utunk, ahol – már rutinosan – csak kívülről néztük meg az Esterházy kastélyt (pedig ez nyitva volt).

Egy kis pihenő után Fertőhomok felé vettük az irányt, majd Balfra tekertünk. A népszerű ásványvíz névadó települése után továbbindulva – újfent – Sopronban találtuk magunkat, ezúttal biciklivel. Itt egy kiváló fagyizónál megálltunk egy-egy fagyira, majd az eleredő esőben, 81,9 km után Harkára visszaérve befejeztük túránkat.

Még néhány fénykép

Hozzászólások

Katalin:

Sajnos az időjárás nem járt a kedvünkben, de azért jó kis túra volt, a középső napról meg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, fantasztikus volt! :) Sajnálom, hogy csalódtál, lesz ez még jobb is! :) Nagyon jó a beszámoló, híven tükrözi a történteket. :)

Dani:

Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :) Remélem, mihamarabb lesz még arrafelé túra.

kötelezően kitöltendő

DBlog site - 2012 - 2018 © Minden jog fenntartva.