DBlog site

A program that has not been tested does not work.

Több évig tartó megfontolás után a héten végre sikerült beszereznem első SPD pedáljaimat. Tesztelésképpen így mentem dolgozni, illetve szintén így tekertem le az idei első, bemelegítő túrámat a Bicajos Vándorokkal. A munkába járás nem volt annyira izgalmas, viszont a Velencei-tavi kerékpártúra annál inkább.

A tó körül tettünk egy kört, ahogyan az minden évben a szezonnyitón lenni szokott. De a történet ott kezdődik, hogy Budapestről bicikliztünk le bátyámmal a túra kiindulópontjához. Már ez a rövid, kb. 50 km-es szakasz is nagy meglepetéseket tartogatott számomra. Az első dolog, ami feltűnt, hogy a Duna-parton, akárhányszor rápillantottam a kilométer órára, azt láttam, hogy konstans 25 km/h-val haladunk, miközben nem éreztem semmiféle fáradtságot.

Amikor pedig elkezdtek jönni az emelkedők, úgy mentem át azokon, mint kés a vajon eddig a teljesen sík úton. Csak az emelkedő teteje felé kezdtem el érzékelni a fáradtság legcsekélyebb gyanúját, de amint teljesen felértem, azonnal el is múlt.

20 km/h-val felfelé az emelkedőn?! Állat! Ok, talán elképzelhető, hogy egy kis hátszél is beleszólt a dologba, de az a helyzet, hogy visszafelé is hasonló tempót mentem.

Velencére, a túratársakhoz megérkezve gyorsan elfogyasztottam a második reggelimet, majd neki is vágtunk a szezonnyitásnak.

Mióta utoljára jártam arrafelé, bizony sok víz folyt le a Dunán (kb. 148,2 milliárd m3, de ebbe most ne menjünk bele). Rengeteg új, kiválóan használható kerékpárút épült. Azonban a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy felújították (!) azt is, ami már réges-régen épült és az évek során az enyészet martalékává vált. Komolyan, mióta történhet ilyesmi egy magyarországi bicikliúttal?

Pátkai víztározó

Tehát Dinnyés felé vettük az irányt, majd Kisfaludon keresztülhaladva felértünk az Aranybulla emlékműhöz. Ezután a pátkai víztározóhoz indultunk, de útközben megálltunk valahol Csala környékén egy romos épületnél. Személy szerint én nem vagyok oda az ilyen romokért, de ezen látszott, hogy valaha egy kastély volt, s talán majd egyszer megint az lesz, mivel a tetőszerkezete zsír új. Ha befejezik a renoválást, akkor nagyon klasszul fog kinézni.

A víztározót a gátakon döcögve közelítettük meg. Miután megebédeltünk, Lovasberényen keresztül tekertünk el majdnem egészen Nadapig. Előtte azonban elkanyarodtunk, és feltekertünk a Velencei-hegység legmagasabb pontjára, a Meleg-hegyre. A kilátás valószínűleg csodaszép lehetett, de az egészet kitakaró fák és bokrok nagymértékben rontották a vizuális élményt.

Onnan a kedvenc cukrászdánkba gurultunk le, Sukoróra, ahonnan pedig vissza Velencére. Azt hiszem, ezzel a szezont megnyitottuk.

Velencei-tavi naplemente

A túrának ugyan vége lett, de még haza is kellett tekerni. Ugyanazon az útvonalon vágtáztunk vissza Budapestre, amelyiken jöttünk, és ugyanolyan élvezetes is volt (bár egy kicsit hidegebb, mint reggel volt).

Az össztáv 167 km lett, ezzel rekordot döntöttem. SPD pedál nélkül ilyen tempóban valószínűleg nem bírtam volna, így viszont alig fáradtam el.

Ha esetleg valakinek ettől megjött volna a kedve hagyományos taposó pedálról SPD-re váltani, az vegye figyelembe, hogy balesetveszélyes eszközről van szó! Folyamatosan észben kell tartani, hogy a lábunk kvázi bele van betonozva a pedálba, és minden pillanatban képesnek kell lennünk kioldani a kötést. Ettől függetlenül csodákat művel.

Hozzászólások

tekergő Tóth Zoltán:

Szia Dani. Örülök a beszámolódnak, egy részét magaménak is érezhetem és gratulálok a kitartásotokhoz. Az SPD tapasztalataim hasonlóak. Maximális tiszteletem, üdv. Zoli

Dani:

Szia! Köszönöm szépen! :)

Kolossa Péter :

Gratula a szép teljesítményhez! Az SPD-nek egy titka van: megállás *előtt* kell kicsatolni. ;)

Dani:

Köszönöm! :) Igen, éppen ezért célszerű észben tartani, hogy be van csatolva. Egyébként meg előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor váratlanul, azonnal meg kell állni.

kötelezően kitöltendő

DBlog site - 2012 - 2018 © Minden jog fenntartva.