DBlog site

A program that has not been tested does not work.

Ez volt életem egyik legcsodálatosabb napja. Pedig nem is bicikliztünk egy métert se. Oda, ahova mentünk, tilos kerékpárral bemenni – és értelme sem nagyon lenne.

Szép tó Adršpachnál

A csodálatos hely, ahol jártunk, az Adršpach és Teplice nad Metují közti védett terület, ahol csodaszép, természet formálta kőóriásokat csodálhattunk meg. Az egésznek az egyik különlegessége, hogy rengeteg olyan szikla van, amely megszólalásig hasonlít valamire. „A várakozó vadász”, „Indiánfej”, „Az óriás rövidnadrágja”, „A hentes baltája” - ezek mind ki is voltak táblázva. Természetesen nem soroltam fel mindet, rengeteg van. Sajnos azért nem mindegyiket lehetett úgy felismerni, de azért többnyire jól el lettek találva.

Persze a különleges formájú köveken kívül más érdekesség is akad: az egyik hatalmas sziklára fel is lehet menni. Tetején egy pazar panorámát nyújtó kilátópont vár, ahova kiépített lépcsők, létrák vezetnek.

A csodáknak még nincs vége, a nemzeti parkban van egy gyönyörű szép szurdok is, melyet szintén végig lehet járni. Egyszerűen nincsenek rá szavak, mindenkinek a saját szemével kell látnia.

A látványosságokat a végtelenségig sorolhatnám, tulajdonképpen az egész egy végtelen halmaz, amelynek ilyen csodák az elemei. Az egészet egy hangulatos, nyugodt erdő veszi körül, ahol mindig ott csordogál egy patak. Amikor pedig már kezd monotonná válni a dolog, mindig jön egy-egy kisebb akadály, ahol mászni kell egy kicsit.

Mi az ösvénynek arról a végéről indultunk, amelyik a kempingünknél volt, Teplice nad Metujíban, a hab a tortán pedig Adršpachban, az ösvény végén várt minket: egy gyönyörű szép tó.

Mindez az élmény 70 koronába kerül annak, aki megcsodálná. Megéri? Persze, hogy megéri!

Első kerékpártúránkon Adršpach környékét néztük meg. Már akkor ért az első kellemetlen meglepetés, mielőtt egyáltalán elindultunk volna: az egyik táskámról letörött a műanyag akasztó, így a másikat kellett használnom.

Szép táj Adršpach közelében

Az út elejét építkezések nehezítették, volt, ahol kerülnünk is kellett, mivel az éjszakai eső miatt komoly sártenger alakult ki az egyik javítás alatt álló úton. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy ízelítőt kapjunk a következő napi Adršpachi csodából. Messziről szemlélhettünk meg néhányat a csodálatos kőképződményekből. Egyben ez volt az első pihenőnk is. Én a helyi büfében ettem az éppen akciós menüből, amely rántott sajt volt hasábburgonyával és tartár mártással.

Túránk eddigi része olyan gyönyörű tájakon és falvakon vezetett, amilyeneket legfeljebb Ausztriában tapasztalhat az ember. Szép zöld rétek, út szélén csordogáló patak, a távolban hegyek. De a leginkább az fogott meg, hogy bizonyos helyeken egy-egy darabon ki volt irtva az erdő, de a helyére máris oda volt ültetve az utánpótlás.

Ahogyan közeledtünk a lengyel határhoz, egyre inkább eleredt az eső, de szerencsére nemsokára el is állt.

Lengyelország pici csücskét átszelve, majd Csehországba visszatérve kissé kevésbé színvonalas településeket érintettünk, miközben eljutottunk Broumovba. Az utak nem voltak simák, az épületek ütött-kopottak, lelakottak voltak, de a főtér azért szép volt.

A főtérről a várhoz indultunk, majd azt kívülről megnézve a bolt felé vettük az irányt, ugyanis este főzés volt.

Délután, a kempingünkhöz közeledve már előbújt a nap. A vacsoránk, amelyhez korábban vásároltunk, valami gombaleves volt, de azért nem volt olyan kegyetlenül rossz.

DBlog site - 2012 - 2018 © Minden jog fenntartva.